2012. augusztus 8., szerda

Eat the rainbow!

Igazából a cukrászkodás is olyan, mint bármelyik művészet: amíg (fásult) rutin nem lesz, addig nagyon sokszor bénázod el, addig minden egyes alkotáshoz érzelmek fűznek és élmények társulnak. Így történt ezzel a sütivel is. Van valami különös vonzódásom a szivárványokhoz, gondolom ezzel most nem mondtam eszméletlen dolgot, vagyunk így ezzel egy páran: szép, színes, különleges dolog. Viszont sütiben eszembe nem jutott volna, hogy lehet ilyen őrültséget művelni, és mikor megláttam a gugliban a képeket róla, egyből sutba dobtam a 'mindig minél természetesebben' elvemet és akartam ezt a színkavalkádot. 
A kedvenc képeim róla egyébként ezen a blogon találhatóak (és tündéri az egész sztori hozzá): http://sweetapolita.com/2011/04/rainbow-doodle-birthday-cake/

Szóval, éppen jöttek hozzánk Livi barátnőmék, nagy öröm volt ez számomra, ritkán találkozunk, és én mindig királylány vagyok, ha náluk vendégeskedek. Így aztán nagyon szerettem volna a kedvükbe járni és meglepni őket valami különlegességgel. Így esett a választásom a már sokat emlegetett finomságra, amelyet én így készítettem el:

Piskótához:
- 10 db tojás
- 20 dkg liszt
- 20 dkg cukor
- ételfesték

Töltelékhez: 
- 2 csomag vaníliás v. tejszínes pudingpor
- 8 dl tej
- 3 tábla jó minőségű fehércsoki
- egy kevés áfonya
- 1/2 -1 kocka margarin/vaj

Bevonáshoz:
- fondán v. marcipán (lehetőleg fehér, úgy mutatósabb)
- egyéb dekoráció (filccel rajzolás, dekorgyöngy, stb.)

A piskótához előkészítettem 6 vagy 7 kis tálkácskát, attól függően, hogy hány réteget szeretnék a szivárványomnak. Ezután a piskótát elkészítettem a szokásos módon: a tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját a cukor 2/3-ával felvertem habosra, majd a fehérjét a maradék 1/3-dal. Óvatosan összeforgattam, majd beleszitáltam a lisztet és összekevertem lágyan, hogy ne törjön a hab. Ha kellően felvered a habot és egyből berakod az előmelegített sütőbe, akkor a piskótád nem fog összeesni (ezért nem használnak a cukrászok sütőport az alap piskótatésztához)! Persze most egy kicsit csak azért is összeesett, hiszen mire a sokadik lapot is kisütöttem, addigra a fehérje már nem maradt kőkemény, de sebaj, a tölteléktől és a 6-7 laptól így is jó magas lett a torta!

                                

Szétválogattam a masszát annyi felé, ahány színnel dolgozni akartam, majd kikevertem egyesével színezőkkel (zselé és víz bázisú is jó, utóbbiból ne túl sokat, mert hígítja a masszát, ugye). A szilikonos sütőpapírra akkora köröket rajzoltam, amekkora sütit szerettem volna,  kiöntöttem a masszát a körökre, óvatosan elegyengettem (nyugi, a kemény hab nem folyik tovább a körnél), majd a sütőben landolt. Kb. 10-15 perc alatt 180 fokon készre sütöttem.

Amíg sültek a piskóták, elkészítettem a krémet: a 2 zacsi pudingport felfőztem a tejjel, majd belekevertem a csokit. A cél az volt, hogy egységes és selymes állagú legyen. Amikor kihűlt, hozzádolgoztam habverővel a margarint, hogy jó kis masszív (de mivel nem vajkrém, ezért kellemes ízű és könnyű állagú) krémet kapjak (főleg hűtés után fog majd kiderülni, hogy kell-e még bele margarin). Aztán adtam a sütinek egy kis szusszanást a nagy menet előtt, így beraktam a hűtőbe pihenni éjszakára.

                                 

Következett a betöltés: színskála szerint egymásra raktam a lapokat, de persze mindenki úgy rakja, ahogy akarja (ez ilyen őrült laza süti) és megtöltöttem a lehűtött töltelékkel, illetve bevontam krémmel a tetejét és az oldalát is. Ismét ment a hűtőbe.
Amikor meghúzott a krém rajta (azaz kellően szilárd lett), akkor jött rá a díszítés, ezt már mindenki igényei szerint készítheti, de mivel ebben a sütiben a meglepetés ereje a legjobb, ezért fehér marcipánnal, vagy fondánnal javasolom bevonni!

Én ezüst szórógyöngyöket raktam a kicsit nyirkos fondánom tetejére (így nem gurultak le), és nagyon mutatós lett.

Onnan sejtem, hogy finom lett, hogy Livi képes volt három napig rájárni és azóta is minden beszélgetésünkkor felemlegeti. Szuper egy hétvége volt, és erről a sütiről már mindig Livikéék fognak eszembe jutni! :)


   


Ui.: amikor kész lettem vele, nagy büszkén vittem másnap Lacibának a cukiba megmutatni, hogy mit alkottam. Lacibáról mondjuk nem árt tudni az alábbiakat: http://www.fityisz.com/index.php/betekinto/gasztro/item/616-gastrovat_iv_-_a_laszlo_cukraszda
Ezek után persze nem kell csodálkozni, ha Lacibá ránézett a tortára, megkérdezte, hogy a kék réteg hogy készült, mondtam, hogy ételfestékkel, mire összehúzta a szemöldökét, morcosan rám nézett és csak annyit mondott: "Áhh, ilyet nem csinálunk!" Úgyhogy a múlt héten készült 'Welcome baby boy' tortámról (ami persze a kék minimum 5 árnyalatában virított kívül-belül) mélyen hallgatok. ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése