Happy birdsday! :)

Amikor elkezdtem cukrászkodni, akkor az első dolog, amit kizártam, hogy tortákat fogok gyártani, mert annyi elrettentő példát látok a neten, amit én szimplán csak 'vidékiháziasszonyosgagyi'-nak hívok. És én nem szeretnék ebbe a csoportba tartozni, a korlátaimat meg ismerem (bár meglepő számomra is a fejlődésem - mondjuk nulláról nem nagy kunszt, ugye), így sziklaszilárd volt az elhatározásom.

De aztán jött ez, meg az, valami mindig, és hát egy hónap múlva már a vizsgára is készíteni kell díszmunkát. Valószínűleg ez lesz majd az, mert ebben aztán van kézimunka. 

A képek előtt még pár szó az alkalomról és Veráról: Vera kórustársam volt egy nagyszerű kórusban, ahonnan pont a cukisuli miatti szép lassan kikoptam, amit nagyon bánok. Vera volt az első ember, aki nagyon kedvesen fogadott, ez a lány mindig csupa mosoly. Nagyon kedves és vidám lánynak ismertem meg, az értékrendje pedig igen közel áll az enyémhez, így szép lassan - remélem, mondhatom így és   Ő is így gondolja - barátok lettünk. 

Veráék életében most nagy változás következik, ami nagyszerű hír, egyetlen baj vele, hogy mostantól ritkábban fogok Róla hallani, és ha vissza is mennék a kórusba, nekem az már nem lenne olyan, Vera nélkül nagyon üres lenne. 

Vele készítettük ezt a szuper tortát, Ő sütötte és töltötte, együtt találtuk ki a dizájnt (alapötlet innen), együtt vásároltunk be, együtt gyurmáztunk marcipánt és együtt ugrabugráltunk!

Verám, nagyon fogsz hiányozni, de kívánom, hogy minden álmotok váljon valóra! <3

Így készült a birdsday torta (persze ez sem lett tökéletes és közel sem olyan gyönyörű, mint az alapötlet, de azért én ezzel már egészen elégedett voltam, reméljük, az ünnepelt is az lesz!):

1. Először a marcipán nem akarta a tutit, de aztán összebarátkoztunk

2. Koncentrálok

3. Elsimítok (Marci kérdése találó volt, ezzel a fizika határait feszegető kérdéssel én is küzdöttem egy darabig: "De hova lesznek a hullámok???")

4. Kellékek

5. Készülnek a madárkák

6. És a szivárvány is

7. Felkerült a szivárvány a tortára

8. Aztán a madárkák is

9. És végül a lábnyomok is

10. Kééééééééééééééééész (a madárkák egyébként egy családot jelképeznek, ahol épp várják a legkisebb fiókát)

11. Öröm

12. És az alkotók :)

  13. Ehhez meg inkább nem fűznék hozzá semmit (de nem az én ötletem volt!!!)

Ui: Mörszí, köszi a képeket!

Eat the rainbow!

Igazából a cukrászkodás is olyan, mint bármelyik művészet: amíg (fásult) rutin nem lesz, addig nagyon sokszor bénázod el, addig minden egyes alkotáshoz érzelmek fűznek és élmények társulnak. Így történt ezzel a sütivel is. Van valami különös vonzódásom a szivárványokhoz, gondolom ezzel most nem mondtam eszméletlen dolgot, vagyunk így ezzel egy páran: szép, színes, különleges dolog. Viszont sütiben eszembe nem jutott volna, hogy lehet ilyen őrültséget művelni, és mikor megláttam a gugliban a képeket róla, egyből sutba dobtam a 'mindig minél természetesebben' elvemet és akartam ezt a színkavalkádot. 

A kedvenc képeim róla egyébként ezen a blogon találhatóak (és tündéri az egész sztori hozzá): http://sweetapolita.com/2011/04/rainbow-doodle-birthday-cake/

Szóval, éppen jöttek hozzánk Livi barátnőmék, nagy öröm volt ez számomra, ritkán találkozunk, és én mindig királylány vagyok, ha náluk vendégeskedek. Így aztán nagyon szerettem volna a kedvükbe járni és meglepni őket valami különlegességgel. Így esett a választásom a már sokat emlegetett finomságra, amelyet én így készítettem el:

Piskótához:

- 10 db tojás

- 20 dkg liszt

- 20 dkg cukor

- ételfesték

Töltelékhez: 

- 2 csomag vaníliás v. tejszínes pudingpor

- 8 dl tej

- 3 tábla jó minőségű fehércsoki

- egy kevés áfonya

- 1/2 -1 kocka margarin/vaj

Bevonáshoz:

- fondán v. marcipán (lehetőleg fehér, úgy mutatósabb)

- egyéb dekoráció (filccel rajzolás, dekorgyöngy, stb.)

A piskótához előkészítettem 6 vagy 7 kis tálkácskát, attól függően, hogy hány réteget szeretnék a szivárványomnak. Ezután a piskótát elkészítettem a szokásos módon: a tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját a cukor 2/3-ával felvertem habosra, majd a fehérjét a maradék 1/3-dal. Óvatosan összeforgattam, majd beleszitáltam a lisztet és összekevertem lágyan, hogy ne törjön a hab. Ha kellően felvered a habot és egyből berakod az előmelegített sütőbe, akkor a piskótád nem fog összeesni (ezért nem használnak a cukrászok sütőport az alap piskótatésztához)! Persze most egy kicsit csak azért is összeesett, hiszen mire a sokadik lapot is kisütöttem, addigra a fehérje már nem maradt kőkemény, de sebaj, a tölteléktől és a 6-7 laptól így is jó magas lett a torta!

                                

Szétválogattam a masszát annyi felé, ahány színnel dolgozni akartam, majd kikevertem egyesével színezőkkel (zselé és víz bázisú is jó, utóbbiból ne túl sokat, mert hígítja a masszát, ugye). A szilikonos sütőpapírra akkora köröket rajzoltam, amekkora sütit szerettem volna,  kiöntöttem a masszát a körökre, óvatosan elegyengettem (nyugi, a kemény hab nem folyik tovább a körnél), majd a sütőben landolt. Kb. 10-15 perc alatt 180 fokon készre sütöttem.

Amíg sültek a piskóták, elkészítettem a krémet: a 2 zacsi pudingport felfőztem a tejjel, majd belekevertem a csokit. A cél az volt, hogy egységes és selymes állagú legyen. Amikor kihűlt, hozzádolgoztam habverővel a margarint, hogy jó kis masszív (de mivel nem vajkrém, ezért kellemes ízű és könnyű állagú) krémet kapjak (főleg hűtés után fog majd kiderülni, hogy kell-e még bele margarin). Aztán adtam a sütinek egy kis szusszanást a nagy menet előtt, így beraktam a hűtőbe pihenni éjszakára.

                                 

Következett a betöltés: színskála szerint egymásra raktam a lapokat, de persze mindenki úgy rakja, ahogy akarja (ez ilyen őrült laza süti) és megtöltöttem a lehűtött töltelékkel, illetve bevontam krémmel a tetejét és az oldalát is. Ismét ment a hűtőbe.

Amikor meghúzott a krém rajta (azaz kellően szilárd lett), akkor jött rá a díszítés, ezt már mindenki igényei szerint készítheti, de mivel ebben a sütiben a meglepetés ereje a legjobb, ezért fehér marcipánnal, vagy fondánnal javasolom bevonni!

Én ezüst szórógyöngyöket raktam a kicsit nyirkos fondánom tetejére (így nem gurultak le), és nagyon mutatós lett.

Onnan sejtem, hogy finom lett, hogy Livi képes volt három napig rájárni és azóta is minden beszélgetésünkkor felemlegeti. Szuper egy hétvége volt, és erről a sütiről már mindig Livikéék fognak eszembe jutni! :)

   

Ui.: amikor kész lettem vele, nagy büszkén vittem másnap Lacibának a cukiba megmutatni, hogy mit alkottam. Lacibáról mondjuk nem árt tudni az alábbiakat: http://www.fityisz.com/index.php/betekinto/gasztro/item/616-gastrovat_iv_-_a_laszlo_cukraszda
Ezek után persze nem kell csodálkozni, ha Lacibá ránézett a tortára, megkérdezte, hogy a kék réteg hogy készült, mondtam, hogy ételfestékkel, mire összehúzta a szemöldökét, morcosan rám nézett és csak annyit mondott: "Áhh, ilyet nem csinálunk!" Úgyhogy a múlt héten készült 'Welcome baby boy' tortámról (ami persze a kék minimum 5 árnyalatában virított kívül-belül) mélyen hallgatok. ;)

Egy szeletnyi hála...

Készítettem az elmúlt félévben egy csomó sütit, aminek szerencsére otthon nagyon örültek. Ezúton szeretnék hálát mondani S-nek, aki képes együltében megenni 9 képviselőfánkot, akkor is, ha azokat épp elrontottam és inkább hasonlítanak valami nyamvadt mini lángosra, amikre tévedésből vaníliás pudingot nyomott valaki...

Lelkesen nézi végig minden csetlés-botlásom, a 'hol a fondánsimító?' pánikrohamban feltúrja a konyhát, átengedi az íróasztalát, hogy fondánt színezzek rajta, annak ellenére, hogy minden úszik a porcukorban és másnap is kék foltokat talál rajta, és akkor se mérges, ha berontok az órájára, hogy gyönyörűen sikerült a tortabevonásom. Csendes érdeklődéssel nézi, ha kirakok magam mellé fél üveg vodkát (festés céljából), és csak annyit kérdez, hogy nagyon stresszes napom volt-e, zokszó nélkül benyomja mind a tíz bonbont, amit hazamenekítettem a suliból, akkor is, ha épp olyanokat nem is ehetne (nekem és másoknak ugyan nem jutott, de a lényeg, hogy megmentette az enyészettől őket), és kérés nélkül vásárolja nekem a szakkönyveket. Ha pedig arról van szó, akkor fogja az alábbi sütiket, amiknek létezéséről néhány hónapja még csak nem is sejtettünk, és egy tucatnyi szülő előtt mond róluk (és készítőjükről) beszédet. 

Szóval, sütni ezért jó. Az emberek boldogok lesznek tőle. Nem tudom, hogy azok-e jobban, akik készítik, vagy azok-e, akik megeszik, a lényeg, hogy mindenki jól jár vele. Szeretem ezt a szakmát, de főleg S-t, aki az első 'hajamelhagyom' ötlettől (miszerint: 'sütöttem már 2 sütit, mi lenne, ha beiratkoznék egy cukrászsuliba?') az utolsó morzsáig támogat. 

Szerelem. Szivárvány. Süti. Boldogság.

Bevezetés

Ez az első bejegyzésem, és mint olyannak, ennek most rém ütősnek kellene lennie. Mit mondhatnék? Alig egy hónap múlva - ha minden jól megy - cukrász leszek, pontosabban cukrász-jogász, úgy, hogy életem első piskótáját fél évvel ezelőtt sütöttem. Imádok főzni, nem tudok őrületes dolgokat, de amit eddig elkészítettem, az egyetlen rettenetesen elsózott brokkolikrém levesen kívül idáig mindig jó lett. Aztán kaptam egy sütikészítős órát ajándékba mikulásra, és ott rájöttem, hogy ez nekem tetszik, kikapcsol, elbűvöl. Így indult. Az út elején vagyok, érzem a nyomást, hogy kb. 15 évvel hátrányban vagyok a szakmabéliekhez képest, de tudom, hogy a szorgalom sokszor üti a rutint...

Eszméletlenül szerettem volna már írni egy gasztroblogot. Tudom, hogy egymilliárd van, de hát jó könyvekből is, mégis mindig írnak újabbakat, mi meg boldogan megvesszük és elolvassuk őket. Hónapokig agyaltam a blog nevén, kinézetén, stílusán, aztán eljutottam oda, hogy miként a sütést is, ezt is csak úgy el kell kezdeni, aztán majd ez is kiforrja magát. Szóval, itt most minden a kezdetektől lesz: a küllem is, és a tartalom is. Az 'innen szép nyerni' hozzáállás lelkes képviselője vagyok!

És hogy miért szivárványsüti? Mert olyan, mint én: színes, vidám, egyszerű, de mégis mindig okoz meglepetéseket.